|
Salgótarján történetéből kiemelkedően fontos tényezők:
A 9. sz. végén megjelenő honfoglaló magyarság birtokba vette a síkságokat, majd a folyóvölgyeket. A betelepülők a mai Nógrád megye egész területét megszállták. A 10. sz. első évtizedeiben a honfoglaló Tarján nevű, hadrendnek tekinthető törzsének egyik csoportját telepítették le a belső gyepüvonal védelmére. A 10-11. században városuk területe királyi birtokrendhez tartozott. Ekkor indult meg a várispánságok szervezése is. A mai Nógrád területén két ispánsági székhely jött létre. A névadó Nógrád vára valószínűleg már a honfoglalás előtt épülhetett. A másik székhelye a 11. sz-ban épített Hont nevű földvár. A 13. század első felében indulhatott meg Salgó várának építése. Bár máig sincs feltárt írott forrás! Városunktól ÉK-re egy 625 m magas vulkáni kúpon található a vár. A név jelentése: " Fénylő, ragyogó, verőfényes, napsütötte hely, hegycsúcs. 1553. szeptember 20-án Balassa János, Bálint apja adománylevéllel megkapta a salgói birtokot. 1845. június 11-én látogatta meg Petőfi Sándor a várat. Ekkor írta a Salgó című költeményét. Zagyvapálfalva 1910-ben kapta mai nevét. Közigazgatásilag ekkor egyesítették Felső-Pálfalvával, Andrásfalvát, Alsó-Pálfalvát, valamint Kotyházát, Csókás bányatelepet és az üveggyári telepeket.
|
|
Elnevezése - az egyik hagyomány szerint a 14. században élt birtokosáról kapta, akinek 4 gyermeke egy-egy falut, pusztát örökölt. Mások szerint viszont a 13. században kapta András nevű birtokosa után. IV. Bélának átadta e helyen a saját lovát. Így királyi adományként kapta Andrásfalva területét. Zagyvapálfalva 1961-től Salgótarján közigazgatási része.
1950. Június 15: megalakult Salgótarján
ideiglenes városi tanácsa
|
|
Salgótarján volt, van, lesz?
Évek óta folyik a vita erről a
valamennyi Salgótarjánban élőt foglalkoztató kérdésről az országos fórumokon,
a helyi képviselő testületi üléseken, a sajtóban pedig még élénkebben.
Milyen történelmi tények játszottak szerepet abban, hogy településünk
megtartó képessége nőjjön, s az iskolavárossá válhatott? Vajon mik ezek
a fontosabb helytörténeti összefüggések, melyek csak városunkban jellemzőek?
Városunkat a szén emelte ki az ismeretlenségből és tette hazánk jelentős
ipari központjává. ( A Nógrád megyei Levéltár 1990-ben jelentette meg azt
a Dr. Diósi József által írt dolgozatot, melyben bemutatta a kiegyezés után
meginduló sokoldalú fejlődést)
|
|
A városfejlesztő tényezők következtében a kisközség fokozatosan fejlődött
a szűkebb körzet, majd 1908-ban a járás politikai, közigazgatási,
kereskedelmi és kultúrális központjává. S majd 1922-től rendezett tanácsú
várossá vált; 1929-től megyei városi elnevezést kapott. A kapitalista fejlődés Salgótarjánra is érvényes igényeinek megfelelően szükségessé vált a közoktatás polgári rendszerének a kiépítése. A népoktatás átfogó rendezése Eötvös Józsefre várt. Felismerte, hogy megindult polgári fejlődés megköveteli az elemi fokú oktatás kiterjesztését, a termeléshez szükséges alapvető ismeretek elsajátítását. Az európai mércével mérve is jelentős 1868. évi 38. törvény szabályozta a népoktatással kapcsolatos követelményeket. Azonban a törvényt városunkban is csak hosszabb távon tudták megvalósítani. Településünkön - a betelepülők említett nagy száma miatt - gondot okozott az iskoláztatás. Ugyanis Salgótarjánban ekkor, a törvény életbe lépésekor, egy valószínűleg 1836-ban alapított egytantermes, egytanítós, rossz állapotú iskola működöt. Nem tudta befogadni a gyermekeket. Évről évre fokozatosan bővítették a katolikus iskola tantermeit, s a tanítók számát is. Az evangélikus hitfelekezet csak 1900-ban tudta felépíteni és beindítani az egytantermes, s egytanítós iskolát. Az izraelita hitfelekezet is csak 1871-ben nyitotta meg egytanítós, s egytantermes intézményét. Közben az idetelepült vállalatok - élve a törvényes lehetőséggel - egymás után nyitották meg népiskoláikat. Fölismerték ugyanis a megfelelő elemi és speciális ismeretekkel rendelkező képzett munkaerő biztosításának a jelentőségét. Másodrészt - a saját iskolájukban - a vállalati érdekeknek megfelelően tudták alakítani az erkölcsi arculatát is. Salgótarjánban elsőként a Vasfinomító Társulat - ma is használt nevén az acélgyár - nyitotta meg egytantermes, egytanerős iskoláját 1870-ben. Ekkor 3 tannyelvű (magyar, tót, német) iskolaként működött. A vállalat folyamatosan bővítette, fejlesztette, a jó hírnévre szert tett iskolát. Hasonló a helyzet a Kőszénbánya Rt-ben is, amely 1871-ben hozta létre a kéttantermes, kéttanerős bányatársulati elemi népiskoláját. A tanulólétszám állandó emelkedése miatt meg kellett építeni egy új iskolát. a bányaigazgatóság egy egyemeltetes, központi fűtéses, kiválóan felszerelt, "luxuskivitelű iskolát" építetett, amelyet 1884. október 7-én adtak át. Kevésbé jelentős az Egyesült magyarhoni Üveggyárak Rt. által 1894-ben alapított palackgyári (üveggyári) iskola. Ez is egytantermes, egytanerős, 6 osztályú, "vegyes" iskolaként működött. Az 1902/03-as tanévben a beírt tankötelesek száma így alakult: acélgyári társulati elemű iskola: 452 tanuló; bányatelepi központi iskolába: 505 fő; palackgyári társulati iskolába: 61 fő katolikus elemi iskolába: 341 fő; izraelita elemi iskolába: 161 fő; evangélikus elemi iskolába: 61 fő. |
|
A kialakult iskolahálózat a századfordulásig a kor igényei szerint megfelelő
feltételeket biztosított az elemi népoktatás számára. Salgótarjánban a
századforduló időszakára számos feszültség halmozódott fel az elemi népoktatásban.
Ennek oka, hogy az iskolahálózat nem tudott lépést tartani a tankötelesek
számának állandóan növekvő számával. Emiatt emelkedet az egy tanteremre
és az egy tanítóra futó tankötelesek száma. Valamennyi iskolában nőtt a
zsúfoltság. Emiatt is szemmel láthatóan nőtt az iskolakerülő tanulók száma. A nagyközség képviselőtestülete is elismerte: "ily nagy számú növendék pusztán a helyszűke miatt még a legelemibb oktatást is nélkülözi." A helyzet súlyosságát mutatta az is, hogy a salgótarjáni képviselőtestület 1905. aug. 18-i rendkívüli közgyűlésén úgy határozott, hogy a vallás- és közoktatási miniszterhez fordul: Vagy államosítsa a népiskolát vagy segélyezze a felekezetieket. A VKM először azt közölte: az iskolák államosítása ekkor nem lehetséges. Egyben utasította a képviselőtestületet, hogy szervezze meg a községi iskolát. De többéves küzdelem után, 1909. február 23-án Salgótarján képviselőtestülete kinyilvánította, hogy a a katolikus, az evangélikus hitfelekezeti, valamint a palackgyári társulati iskolát szeptember 1-től államosítják. Ez nagy jelentőségű lépés volt a város oktatástörténetében is. Egyrészt lezárt egy feszültségekkel teli időszakot. Másodrészt: a nagyközség előljárósága 120 ezer korona kölcsönnel két teljesen új, korszerűen felszerelt iskolaépületet adtak át. A tanulók és a gyermekek is előnyösebb helyzetbe kerültek. Mindezek módosították városunk iskolahálózatát. Ugyanis ezáltal létrejött Salgótarján és közvetlen környékén a a több évtizeden át működő iskolakörzeti rendszer. Az ismét fejlődésnek indult salgótarjáni népoktatásban azonban súlyos károkat okozott az első világháború. Ez évek, múlva is éreztette a rossz hatását. A Tanácsköztársaság rövid fennállásának ideje alatt is nagyhatású intézkedéseket hozott a közoktatás területén is. Az oktatási rendszer gyökeres átalakítását tűzték ki fő célul. Salgótarján mellett 1919. májusában lezajlott harcok is kedvezőtlenül befolyásolták a település életét, de az iskolák helyzetét is. Ugyanakkor a nagyközség katonai-, politikai- és gazdasági szempontból is jelentőssé vált. A Nógrádvármegyei Intézőbizottság valamennyi helyi iskolát értesített 1919. június 3-án, hogy " az iskolák köztulajdonba vétetnek." Forrásaink szerint - az acélgyári iskola kivételével - valamennyi iskolánkat államosították ekkor. A Tanácsköztársaság salgótarjáni 141(!) napja is kevésnek bizonyult arra, hogy a beindult folyamatok eredményei beérjenek. A Tanácsköztársaság leverését gyorsan követette a szocialista vívmányok felszámolása. A Vallás-és Közoktatási Minisztérium rendeletet adott ki, amelyben hatályon kívül helyezték a tanácskormány rendelkezéseit. |
A VKM rendeletet adott, amelyben utasította az iskolafenntartókat: vizsgálják ki, hogy tanítóik milyen magatartást tanusítottak a Tanácsköztársaság alatt. Salgótarjánban számos vizsgálatot folytattak. Pl: az egyik tanítónőt azért próbálták elmarasztalni, mert a szakszervezet nőegyletét vezette. 1919. szeptember 16-án a minisztérium körrendeletet adott ki, amelyben a nevelés fő feladatául a nemzetnevelést tették. A változások nyomon követhetők a salgótarjáni elemi népiskolák pedagógiai tevékenységében is. A bányatársulati iskola igazgatótanítója pl. legfőbb célnak azt tekintett, hogy "a tanulókat vallásos, hazafias és tekintély tisztelő, de önérzetes magyar állampolgárokká neveljék. " Az acélgyári társulati iskola nevelési gyakorlata reflektorként szolgált a többi iskola számára. Így a tanítást mindig imával kezdték; vasár-és ünnepnapokon a tanítók vezetésével a tanulók templomi vallásgyakorlaton vettek részt. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a tanórán-és iskolán kívüli nevelésre is (pl. cserkészet, leventemozgalom). 1932-től gyakoribbá váltak a városi szintű cserkészriadók, hadjáratok, csapatriadók. A salgótarjáni iskolák nevelő-oktató-munkájának eredmányessége - a tanfelügyelők rendszeres vizsgálata alapján - megállapították, hogy az acélgyári társulati iskolát megyei, de országos viszonylatban is a legjobbak közé sorolták; a bányatársulati iskolákat kiválónak minősítették; az állami iskolákat pedig jónak mondtak. Ennek oka: részben a tanulók összetétele, részben pedig a feltételrendszerrel magyarázható. Településünkön ebben az időszakban is nagy gondot okozott, hogy folyamatosan emelkedett a város lélekszáma / pl. 1941-ben : 20 318 főre. Így nőtt a tanköteles tanulók száma így alakult: acélgyári központi elemi iskola: 352 fő; bányatelepi tagiskolája: 129 fő; bányatársulati központi iskola: 344 fő; forgács telepi tagiskola: 175 fő; somlyóbányatelepi tagiskola: 78 fő; körzeti állami elemi iskola: 146 fő; körzeti állami elemi fiúiskola: 271 fő; körzeti állami elemi iskola 275 fő. Az új iskoláztatási törvény miatt jobban megkövetelték az iskolába járást, növekedett az iskolába járók száma. Ez viszont újra zsúfoltságot okozott az iskolákban, s ez a Horthy-korszakban sem szűnt meg a kivétek ez alól az acélgyári társulati iskola, amely egy igen korszerű, új épületbe költözött. Mind az ide járó gyerekek száma. Viszont a bányatársulati iskolákban - az állandóan betelepülő bányászok gyermekeinek növekedése miatt - a kritikus 60 fő körül mozgott ebben az időszakban. Az állami iskolákban a gyermekek rosszabb feltételek között tanultak. Számuk az 1925 éviről 1941-re a duplájára emelkedett. S nőtt a munkanélküli, a szegény családból származó számaránya. Pl. az 1940/41-es tanévben, a törvényben előírt beiratási díjat sem tudta befizetni a II körzeti leányiskola tanulóinak33,5%-a II. Körzeti fiúiskolába járó gyerekeknek 42,9%-a. Feltehetően az is szerepet játszott abban, hogy a szüleiknek 85-90%-a napszámos, illetve gazdasági cselédként élt, dolgozott. |
A Növekvő számú árva és szegénysorsú tanuló segélyezése érdekben valamennyi iskola kezdeményezően lépett fel. Azonban a társulati iskolákba járó gyerekekkel, e tekintetbe is jobb helyzetbe kerültek. Az állai elemi iskolákban kisebb mértékben részesültek a segélyekből. bár azokban az iskolákban magasabb volt a rászorulók aránya. Pl: 1940 karácsonyán is nyomorenyhítő akciókat szerveztek, ahol a városi rendezvényen 120 tanuló cipősegélyt kapott. Az említett iskolarendszer a két világháború között működött. A második világháborús pusztítás az iskolákat súlytotta a legjobban Salgótarjánban is. Mindemellett a felszabadulás után az egységes állami iskolai szervezet kialakítása kapott ösztönzése. A szovjet típusú átalakulás szerint a népiskola, a gimnázium s a polgári iskola helyett általános iskolát kell szervezni. Ezt mondta ki a 6650/1945 M.E. számú miniszertanácsi rendeletet. Ez minden gyermek számára kötelezően és ingyenesen biztosítani szándékozott az egységes alapműveltséget és az egyenlő esélyt a magasabb iskolába jutásra. Városunk iskolaépületeit a légicsapások megkímélték ugyan, de az épületeken belül óriási károkat okozott a háború. Ennek ellenére megyénkben elsőként Salgótarjánban indult meg az iskolák helyreállítása. A városi nemzeti bizottság szervezte meg a közmunkákat. Így másfél hónappal a településünk felszabadulása után, 1945. február 12-én megkezdődhetett a tanítás az iskoláinkban. Salgótarjánban az 1945/46 -os tanévben a következő népiskolákban tértek át a 8 osztályos iskolai képzésre: II Körzeti fiú; II Körzeti leány; III Körzeti; Acélgyári társulati iskola. Azonban a 8 osztályos általános iskola létrehozás - hiába írta elő az új törvény - csak fokozatosan történhetett meg. Az állami iskolák és a társulati iskolák feltételrendszer közötti különbségek az általános iskolává szerveződés előrehaladtával tovább fokozódtak. Emiatt az iskoláztatásban városunkban is feszültségek keletkeztek; Ezek feloldása csak országosan volt lehetséges; Erre a helyi hatóságok nem voltak képesek. Ezek a tények szinte elkerülhetetlené tették az iskolák államosítását. Az MKP és az SZDP salgótarjáni egyesítő konferencián 1948. május 9-én szóltak arról, hogy " minél sürgetőbben meg kell valósítani az iskolai reformot, ami az iskolák államosításával kezdődtek ." Salgótarján megyei város Nemzeti Bizottsága 1948. május 31-én egyhangúlag határozott az iskolák államosítása mellett. A magyar országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az iskolák államosítására vonatkozó javaslatot. Az 1948. őszi 33. törvény elrendelte az iskolák, a tanulóotthonok, sőt a kisdedóvodák állami kezelésbe vételét is. Az államosítással lehetővé vált az iskolák szervezezeti összevonása is. Emiatt városunkban a következő általános iskolák jöhetnek létre ebben az időszakban: Központi Állami Általános Iskola, Állami Általános Fiúiskola, Acélgyári Általános Iskola, Bányatelepi Általános Iskola, Forgácstelepi Általános Iskola, Salgóbányatelepi Általános Iskola, Somlyóbányatelepi Általános Iskola. Ezek az intézmények hosszabb ideje működtek városunkban. |
|
|
|
Felhasznált Szakirodalom: 2. Salgótarjáni új
almanach
|
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az oldalt, mert nagyon sok munkám van benne. Ha le akarod másolni, kérlek legalább a nevem írd alá. Köszönöm.