A
videokártya három fő részből áll: - a videochip alkotja azokat a jeleket, melyek a monitoron képek formájában megjelennek. - valamilyen fajta RAM, amely azért szükséges, hogy a kártya a teljes képre emlékezzen minden pillanatban, ne csak annak egy részére - egy digitál/analóg konverter, mely a digitális jelekből állít elő analóg jeleket A videokártya működése így leginkább a processzoréra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy a videokártya csak a képelőállítát végzi |
A
PC-k hőskorában a videokártyák pusztán azért voltak felelősek,
hogy a képeket bittérképek formájában legyártsák, ezeknek a
szimpla VGA-kártyáknak a Windows megjelenése vetett véget. Az egyre
finomabb, igényes képi megjelenés egyre nagyobb munkára kényszerítette
a kártyákat. Az alaplapok ISA buszai a kilencvenes évek elején már
szintén alig bírták a nagy forgalmat. A megoldást két dolog jelentette. Egyrészt a gyorsítókártya mely a videokártya számításait támogatja. Másrészt a gyorsabb adatbuszok. Manapság a videokártyák a sokkal nagyobb adatátvitelre képes PCI-buszokra csatlakoznak, vagy a még annál is gyorsabb - kizárólag a videokártyák számára kifejlesztett - AGP buszokhoz. |
A
videokártyákban általában 1, 2 ,4, 8 vagy 16 Mbyte RAM van. Alapvetően
RAM mennyiségétől függ, hogy milyen felbontású és színmélységű
képet láthatunk. A digitál/analóg konverterre azért van szükség mert a katódsugárcsöves monitorok hagyományos analóg jelekkel dolgoznak. A videokártyákba manapság egyre inkább integrálva vannak gyorsítókártyák, de sokszor más hasznos funkcióval is rendelkeznek: például televízió-csatornák vételére és megjelenítésére is alkalmasak. |
Szemők Árpád |